Mindig arra gondolok, mit fogok csinálni, mi az, amit akarok, hogy megtörténjék, nem pedig arra, hogy mit fog tenni más vagy mi történhet velem. Arra összpontosítok, aminek a megtörténtét akarom. Ilyenkor szinte az egész valómat átjárja az az érzés, hogy ez meg is történik - és az eredmény általában nem is marad el.
Ez a beállítottság a válsághelyzetekben való sikeres magatartás egyik kulcsa. Ha energikusan, kezdeményezően, támadószellemben reagálunk a fenyegetésekre, maga a helyzet válik ösztönzőjévé új, eddig még szunnyadó képességek megnyilatkozásának.

Félénk életet élünk, mindaddig visszahúzódunk a nehéz feladatoktól, amíg rá nem kényszerít az élet arra, hogy szembenézzünk velük, vagy amíg magunk nem határozunk úgy, hogy ezt tesszük. És íme, amint nekilátunk, eddig nem látott erők szabadulnak fel bennünk. Amikor veszéllyel kell szembenéznünk, megjön a bátorságunk. Amikor hosszú megpróbáltatást mér ránk a sors, erőt találunk magunkban, hogy elviseljük, ha bekövetkezik egy katasztrófa, amelytől már régen rettegünk, erőt érzünk, amely segít bennünket, mint egy mentő kar. A hétköznapok tapasztalata arra tanít, hogy amikor súlyos problémákkal kell megbirkóznunk, a nehézségek előteremtik a leküzdésükhöz szükséges erőket, képességeket - ha félelem nélkül elfogadjuk a kihívást, és magabiztosan támaszkodunk az erőinkre. Ez azt jelenti, hogy célratörő, kezdeményező, határozott, nem pedig védekező, problémakerülő, negatív magatartást kell fenntartanunk. A helyes hozzáállás: "Akármi történik is, képes leszek megbirkózni a helyzettel, képes leszek végigcsinálni a dolgot". A helytelen hozzáállás: "Remélem semmi sem fog történni ..."
Mindig a cél lebegjen előttünk, szemünket erre a célra függesszük!
E határozott, kezdeményező, támadószellemű magatartás lényege a céltudatosság. Állandóan szem előtt tarjuk pozitív céljainkat. Készek vagyunk keresztültörni a válsághelyzeten, hogy elérjük azt. A válsággal konfrontálva fenntartjuk eredeti célkitűzéseinket, és nem hagyjuk magunkat eltéríteni másodlagos célok irányába. Nem hatalmasodik el rajtunk a menekülés, a feladás vágya, a félelem. A harc, nem pedig a félelem és a menekülés szelleme határozza meg magatartásunkat!
Ha képesek vagyunk erre, a válsághelyzet maga is ösztönzőként fog hatni, és új erőket szabadít fel bennünk, amelyek segítenek, hogy célunkat megvalósítsuk.
Az érzelem rendeltetése az "erősítés", többletenergia szolgáltatása, nem pedig az, hogy gyengeségünket jelezze. Egyetlen érzelem létezik csak - az "izgalom" - és az izgalom az, ami hol félelem, hol harag, hol bátorság stb. formájában nyilatkozik meg, saját belső célunktól, vagyis attól függően, hogy belsőleg a probléma leküzdésére, a probléma forrásának lerombolására vagy a problémától való menekülésre szerveződünk-e. A valódi probléma nem az, hogyan tartsuk ellenőrzésünk alatt az érzelmeket, hanem az, hogyan befolyásolhatjuk, milyen érzelmi tendenciát kell erősítenünk.
Ha a szándékunk vagy a szellemi célunk az, hogy előre megyünk, a maximumot aknázzuk ki a válsághelyzetből, és mindennek ellenére nyerni fogunk, akkor a helyzetnek megfelelő érzelem ezt a tendenciát fogja erősíteni - növeli a bátorságunkat, növeli az erőnket, az energiánkat, hogy előre haladjunk. Ha eredeti célunkat szem elől tévesztjük, vagyis általános reagálásunk a válságtól való menekülés lesz, annak keresése, hogyan kerülhetjük el, hogyan juthatunk túl rajta anélkül, hogy szembenéznénk vele, akkor azok az érzések jelennek meg, amelyek a menekülés tendenciáját erősítik fel, vagyis a félelem és a szorongás.

Sikeresen technika, amelyet alkalmazhatsz a túlzott stressz csillapítására
 

Amikor valamilyen szerencsétlenség fenyeget, mérlegeld komolyan, mi a lehető legrosszabb, ami bekövetkezhet. Miután így szembenéztél a lehető legrosszabbal, sorakoztass fel magadban józan érveket annak igazolására, hogy ez mégsem olyan szörnyű. Mindig vannak ilyen érvek, mivel az egyénnel történő lehető legrosszabbnak nem lehet kozmikus jelentősége. Miután egy ideig komolyan szembenéztél a lehetséges legrosszabbal, és azt mondtad magadnak: "Végül is az nem olyan szörnyű ", azt fogod tapasztalni, hogy idegességed és szorongásod rendkívüli mértékben alábbhagy. Előfordulhat, hogy ezt a fogást többször is meg kell ismételned, de végül - ha semmi elől sem bújtál ki, amikor a lehető legrosszabb eshetőségeket mérlegelted - tapasztalni fogod, hogy idegeskedésed eltűnik, és egyfajta örömteli hangulat lép a helyére.


Tartsuk fenn magunkban támadószellemű, célra irányuló, önmeghatározásra épülő beállítottságot még nagyon komoly fenyegetések és veszélyek közepette is.