A sors szót azok használják, akik
már nem tudják, kik is valójában.


Ahova nem akarsz belépni, ott találod meg. Ismerős lehet, ahogy megszólít.
>Mi az, amitől rettegsz? Az ellenség beszélte tele a fejedet?! Olyanokra hallgatsz, akik bántani akarnak. Nem a régi barátokra, mint én. Olyanokra, akikben nem szabad bíznod. A legjobb haverod vagyok!
>Le akarsz koptatni? Milyen az élet nélkülem? Az élet nélkülem. Tudod te, milyen nélkülem?
>Nem?! Azért mert nélkülem nincs élet!
>Szabadulj meg mindenkitől, csak én vagyok! Örökre! Ők az ellenség, nem én. Ők újak! Én régi vagyok. Én maradok, ők mennek.
>Én parancsolok, te engedelmeskedsz! Nélkülem gyenge vagy. Egy Senki.
>Mi vagyunk ellenük.
>Érted jöttem ide.
>Tőlem akarsz megszabadulni? Tőlem? El akarsz tüntetni? Te engem?
>Ha ha! Még mindig itt vagyok a fejedben!
>Nélkülem ezt nem nyerheted meg, semmit se. Nem, nem, nem. Egy nulla vagy nélkülem! És tudod, miért?
>Mert én te vagyok.


A legnagyobb átverés, életed főműve,
hogy elhitette veled, hogy ő te vagy.

Nem te irányítasz, én urallak téged!


Az ego a világon a legaljasabb szélhámos, amit csak elképzelhetünk, és amit el sem tudunk képzelni, mert... láthatatlan.
A legegyszerűbb és legnagyobb átverés, hogy én te vagyok.
A probléma az, hogy az ego ott bujkál, ahol nem is keresnénk. Önmagunkban.
A gondolatainknak álcázza magát, az érzéseinknek. Azt hinnénk, mi magunk vagyunk.
Az embernek védenie kell a saját egoját. Nem ismer határokat. Képes csalni, lopni, ölni, bármit megtesz, hogy fenntartsa az ego állapotát. 
Az embereknek fogalmuk sincs az egojukról, nem tudják, hogy létezik az ego, nem tudnak különbséget tenni.
Nehéz elfogadnunk, mert némileg fölöttünk áll. Bizonyos szempontból nagyobb értéket képvisel, és alkalmasabb az igazság megfogalmazására.
A vallásban az ego a gonosz megtestesülése. Na persze, senki sem veszi számításba, milyen ravasz az ego, hisz ő alkotta meg az ördögöt, hogy mást hibáztathassunk.
Létrehozva egy kitalált külső ellenséget, általában valós ellenséget is szerzünk magunknak, és ez az igazi veszélye az egonak, de ez is az ego műve.
Nem létezik olyan, hogy külső ellenség, függetlenül attól, hogy mit sugallnak a gondolataink. Minden ellenségképünk a saját egonk, mint ellenség, kivetítése.
És ha ez így van, mondhatjuk, hogy külső ellenségeink 100%-a a saját találmányunk.
A legnagyobb ellenségünk, a saját belső érzékelésünk az egonk. A saját egonk."



Ego, a személyes börtönünk.
A jövőre kivetítve nem szabad elfogadni semmit. Ez nevezzük illúziónak.
Mindenben keresem a külső okot.
Az ego az anyagi világunkat feltételező személyiség.
Eldeformált képet alkot mindenről, míg fel nem ismeri hibáit.