"Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit

leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet zsidón, árján, feketén és fehéren.

Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember Embertársunk boldogsága éltet, nem a

nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon.

Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat. Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de

az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot,

nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk

magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált,

értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé

emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az

élet, és mindennek vége. A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennünket egymáshoz.

Valójában ezek is az emberi jóságot hirdetik, az egyetemes testvériséget, mindnyájunk

egységét. Most is eljut a hangom sokmillió emberhez szerte a világon, sokmillió

kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz és gyermekhez, a kegyetlen rabtartó rendszer

áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt! A

ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma, azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi

haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk

visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el. Katonák! Ne

szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet,

előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok, és mit érezzetek! Fegyelmez, éheztet, csordaként

bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert, gépagyú, gépszívű

gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete!

Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet, akiben nincs szeretet és emberség!

Katonák! Ne harcoljatok rabszolgarendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van írva

Lukács evangéliumának fejezetében, hogy Isten országa tibennetek van, nem egy emberben, vagy

az emberek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek megvan a

hatalma, hogy gépeket alkosson, hogy boldogságot teremtsen! Hogy az életet széppé és

szabaddá tegyétek, csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát a demokrácia nevében

ezt a hatalmat: Egyesüljünk valamennyien, harcoljunk az új világért, amelyben az ember

dolgozhat, amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad. A szörnyetegek is ilyeneket

ígértek, amikor hatalomra kerültek. Hazudnak! Nem tartják be az ígéreteiket. Soha nem is

teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk

a világot, ledöntsük a nemzeti határokat, megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a

türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért, azért a világért, ahol a tudomány és a

haladás mindnyájunk boldogságához vezet! Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk!

Isten Gyermeke... Hallasz engem? Akárhol vagy, emeld fel az arcod! Szakadoznak a felhők!

Áttör a napsugár! A sötétségből a világosság felé tartunk! Új világ küszöbén állunk, jobb és

barátságosabb világ küszöbén, ahol az ember felülemelkedik

a kapzsiságon, a gyűlöleten és a durvaságon. Emeld fel a tekinteted! Az ember lelke

szárnyakat kap, és végre repülni tanul. A szivárvány felé szárnyal, a remény, a jövő felé, a

dicsőséges jövő felé, amely a Tiéd lesz, az enyém és valamennyiünké! Emeld fel a

tekintetedet!"