Részlet a "A VILÁG A SZÍNFALAK MÖGÖTT" című írásból - csatolás alul -.

"1.

Az ember egész történelmén keresztül annak az alaptalan
téveszmének volt a foglya, hogy azt hitte magáról:
beavatott.
Azt hitte magáról, hogy ő fontos, hogy őt beavatják,
hogy ővele bárki is törődik.
Azt hitte, hogy azok az emberek ott fenn, akik irányították
az életét, az ő érdekében teszik, amit tesznek; hogy
voltaképpen egymásért dolgoznak, mert ez a természet
rendje; hogy a kapcsolatuk, a viszonyuk – legyen bármilyen
távolságtartó és szertartásos is – baráti.
Az ember teljesen elképesztő módon hitt és hisz abban,
hogy tudja, mi történik ott, ahol nincs jelen: a kolostorok,
szentélyek, templomok rejtekén; a paloták, kastélyok, várak
vastag falai közt; a laboratóriumok, tudományos akadémiák,
országházak és tárgyalótermek zárt ajtói mögött.
Azt hitte és hiszi, hogy tájékoztatják őt az igazságról, a
teljes igazságról.
Ám az embert különös vakhite ellenére a hatalom birtokosai
sohasem avatták be.

2.

Azt szeretném önnek elmondani, hogy az ön állítólagos
tudása az esetek nagy részében puszta illúzió.
Ön azt hiheti, hogy sok mindent tud, hogy ismeretei
szerteágazóak és alaposak, hogy a tudomány fény, ami beragyogja
az ismeretlen sötétségét.
Ön minden bizonnyal azt hiszi, hogy ismeri a tényeket;
hogy tisztában van azzal, hogy mi van és mi nincs; hogy
tudja, mit fedeztek már fel, és mit nem; hogy egész pontosan
meg tudja mondani, hogy a tudománynak milyen is az
az annyit emlegetett „mai állása”.
Ön szentül meg lehet győződve arról, hogy az AIDS, az
ebola és a többi betegség létezik, halálos és gyógyíthatatlan.
Azt hiheti, hogy a kihullott haj, a kiesett fog, az elvesztett
végtag nem növeszthető ki.
Szentül hiheti, hogy a tudósok keresik a földön kívüli
élet nyomait, de nem találják.
Hiheti, hogy az evolúció létezett, és úgy történt, ahogyan
le van írva, és nincsenek olyan bizonyítékok, amelyek
az ember keletkezését sokkal régebbre teszik, mint ami az
ember eredetéről szóló hivatalos könyvekben áll.
Ön hiheti, hogy a Földön ez ideig még sohasem létezett
technikailag fejlett civilizáció.
Ön hiheti, hogy a bűnözés legyőzhetetlen szörny, és a
háború az ember természetéhez tartozik.
Hiheti, hogy a világegyetem az Ősrobbanással kezdődött,
és hogy most tágul.
Hiheti, hogy a normandiai partraszállás zseniális katonai
lépés volt.
És hihet még száz és ezer és millió dolgot, szentül meggyőződve
arról, hogy ezek bizony így vannak. Sorolhatja
érvek tömkelegét, amelyek mindegyike alátámasztja, hogy
ezek a dolgok tényleg így vannak.
Ám ellenérvből elég egy is, hogy a tudás eme illuzórikus
kártyavárai összedőljenek.
Ön a felsorolt dolgok egyikét sem tudja.
Ezek ugyanis nem tények!
Csak közlemények!
Amit ön kap, azok csak és kizárólag KÖZLEMÉNYEK.
Ön nincsen tudatában annak, hogy mi hogy van, csak
annak, hogy egy s mást közöltek önnel, mondván, hogy
azok így és így vannak, és nem másképp.
Az ön teljes világképe a média által átadott közlésekből
áll össze, és nem tartalmaz tényleges tapasztalatot.

3.

Azt mondhatnám, hogy ön nem áll semmiféle kapcsolatban
az úgynevezett tudománnyal, a technikai fejlesztéssel,
az űrkutatással vagy a kormányzattal – csakis a médiával.
Mindent onnan „tud”.
A média két részből áll össze: az egyik a tartalom, a másik
az eszköz, amivel azt elterjesztik. A tartalom a legtöbb
esetben csupán ideológia, vagy olyan közlemény, ami egy
ideológiát támaszt alá; az eszköz pedig a tömegkommunikáció.
A média nem csak a tévé, a rádió és a sajtó. A média technikai
oldalához tartozik minden olyan csatorna, amelyen
át tömegeket lehet elérni. A média részét képezik a színházak
és a mozik éppúgy, mint a tankönyvek, regények, az
Internet, az osztálytermek és a nyilvános tömegmegmozdulások.
Minden a tömegkommunikáció részét képezi, amin
keresztül gondolatokat lehet eljuttatni a tömegekhez.
Ön néhány évet iskolában töltött el, ahol elolvasott x számú
oldalt, meghallgatott n számú előadást, és esetleg még
néhány szemléletes kísérletet is módjában állt végignézni
vagy elvégezni, majd az iskola után újabb könyvek elolvasása
következett, és még nézte a tévét is, meg hallgatta a rádiót
is, és izgalmas vagy unalmas beszélgetéseket folytatott
arról, amit látott és hallott – majd szentül meg volt győződve
arról, hogy tud valamit a világról."